Bőcs KSC hivatalos honlapja - Bőcs, foci, utánpótlás, képek

Érdekes szezonon van túl a bőcsi labdarúgócsapat, ugyanis úgy tudták le az őszi idényt a Hernád-partiak, hogy egyetlen meccsüket sem a saját pályájukon rendezték meg, mind a 15 bajnokit a Bőcs táblán túl játszották. Azért, mert a szezon előtti árvíz tönkretette a bőcsi játékteret, és emiatt a pályát fel kellett újítani.

– Természetesen azt a szezon előtt is tudtuk, hogy jó darabig nem fogunk tudni itthon játszani, hiszen tényleg óriási károkat okozott az árvíz – mondta Zsiga Gyula, a Bőcs KSC edzője. – És azzal is tisztában voltunk, hogy nem csak a meccsek, hanem az edzések sem a megszokott módon, helyen lesznek megtartva. Nem mentségképpen, de az a véleményem, hogy tőlem tapasztaltabb, magasabban jegyzett edzőnek is nehéz feladat lett volna ennek a helyzetnek a kezelése. Megmondom őszintén: a nyitány előtt arra számítottam, hogy csak pár meccsre szól majd a távollétünk Bőcstől, bíztam benne, hogy a pályafelújítás egy picit gyorsabb ütemben történik majd, és talán a szezon végére visszatérhetünk, de sajnos nem így történt. Pedig azt gondolom, ha ez így lett volna, akkor most 5-6 ponttal több lenne a zsebünkben, és sokkal előkelőbb helyen állnánk a tabellán. De még egy picit visszakanyarodva a pályahelyzethez: sajnos, ez az edzések minőségének a rovására ment, hiszen a bőcsi tréningek során olyan játéktéren készültünk, amelyet rajtunk kívül további 5-6 együttes használt, és el lehet képzelni, hogy milyen állapotú volt az edzőpálya. A szezon vége felé már úgy terveztük meg az edzéseket, hogy előtte kimentünk az edzőpályára, megnéztük, hogy mekkora területen, hány négyzetméteren lehet gyakorolni, és ezen a szűkített játéktéren próbáltuk meg elvégezni azt a munkát, amit még lehetett. Ez viszont azzal járt, hogy a labdarúgók nem kapták meg azt a meccsszerű terhelést, amire szükségük lett volna, nem tudtunk mérkőzés szituációkat gyakorolni, és ezért nem tudtunk kellő sebességgel játszani a mérkőzéseken.

Arra a felvetésünkre, hogy ennek ellenére volt egy olyan időszak, amikor kifejezetten jól állt a bajnokságban a Bőcs, a tréner a következőket mondta:

– Ez nem a bajnokság elején volt, ugyanis akkor még csak kialakulóban volt a csapat kerete. Tulajdonképpen a DVTK elleni bajnoki előtt álltunk össze, az ezt megelőző napokban érkezett hozzánk négy erősítést jelentő labdarúgó. Az újakkal lendületbe jött a csapat, nyertünk Diósgyőrben, legyőztük – ugyancsak vendégként – az Újpest- és Debrecen tartalék együttesét. Szóval ekkor nem mutatkozott semmi jele annak, hogy jönnek még rosszabb idők is. De amikor Nyíregyházán kikaptunk, sajnos bekövetkezett egy törés, innen igazából nem tudtunk visszatalálni ahhoz a játékhoz, ami a zsinórban elért három győzelem során jellemezte a csapatot. Pedig megpróbáltunk mindent, nagy hangsúlyt kaptak az egyéni elbeszélgetések, de ennek sem lett igazán lett nagy eredménye. Néha úgy éreztem, hogy bennem több tűz van, mint a játékosokban, és el kell ismerjem, az az én felelősségem, hogy bennünk nem volt annyi, amennyi egy siker eléréséhez kellett volna. Pedig az edzéseken száz százalékos teljesítményt nyújtottak a labdarúgók, a bajnokikról viszont ezt nem lehet elmondani. Talán keményebben, szigorúbban kellett volna fellépnem... Sajnos, így utólag azt mondom, hogy kedvtelenné vált a csapat a sikertelen széria miatt, balszerencsés mérkőzéseket játszottunk, például a Barcika ellen már megnyertnek tűnő találkozón a 93. percben kaptuk az egyenlítő gólt.
A majdnem hazain nem

Érdekesség, hogy a kvázi hazai pályáján, Tiszaújvárosban, ahol pályaválasztóként az ellenfeleit fogadta a Bőcs KSC, hat meccset játszottak, de nyerniük egyetlen alkalommal sem sikerült.

– Nem volt semmi baj az ottani körülményekkel, de Tiszaújváros azért mégsem Bőcs, ezt tudták ellenfeleink is, akik sokkal bátrabban játszottak ellenünk, hiszen tulajdonképpen semleges helyszínen csaptunk össze hat együttessel – mondta Zsiga Gyula. – Nem mentségként mondom, de a teljességhez hozzá tartozik: volt egy olyan csapatrészünk, amelyikkel folyamatosan gondokkal küszködtünk. A középpályán és a csatársorban, ha kiesett egy ember, annak a helyére volt kit beállítani, sajnos, a védelemről ugyanez nem mondható el. Itt nagyon sokszor kellett változtatni, és szinte a szezon végig azon voltunk, hogy megtaláljuk az éppen a legjobbnak vélt hátsó alakzatot. De nem csak a védelemben akadtak gondok, a védekező játékunk egésze nem volt tökéletes, a középpályán is megcsúsztunk ezen a téren. Kapusunk a tavalyi évben szinte a hátán vitte a csapatot, ezen az őszön viszont csak az alapot, amennyit a többiek, annyit hozott ő is. Lehet, hogy az utolsó meccsekre inkább egy védekező típusú csapatot kellett volna összerakni, és most 3-4 döntetlennel többünk lenne, és ezzel együtt alapvetően más lenne a csapat megítélése, mint most. De én inkább a támadófocira szavaztam, hittem abban, hogy egy győzelemmel elindulunk felfelé.
 

(Forrás: www.boon.hu, Fotó: Balázs Flórián)